Laura biszex kalandja

Laura éppen bevásárolt a Macy’s-ben, mikor meglátta Rinát. A meglepetéstől majdnem elejtette a ruhát, amit a kezében tartott. Istenem! Lehetséges?
Tudta, hogy az emberek néha hasolítanak egymásra, de ez valami más volt. Ez a nő biztosan Rina. Mintha felszedett volna két-három kilót, de az angyali arc, a gyönyörű test…

Laura tudta, hogy illetlenül bámulja, de nem bírta abbahagyni. Úgy tűnt, a nő nem veszi észre. A ruhákat válogatta, akárcsak Laura, pár méterre tőle. Laurát közelebb vitték a lábai. Ez ő! De hát ez nem lehet!
Végül a nő észrevette, hogy Laura bámulja, és elindult. De még mindig nem nézett Laura szemébe.
Beszélnem kell vele, nem számít, mibe kerül, gondolta Laura. Mikor a nő kiment a liftek felé, Laura diszkrét távolságból követte. Egy emelettel lejjebb a nő megállt, és pár bőröndöt vizsgálgatott. Laura a parfümös pulthoz ment, és csak óvatosan pillantgatott a nőre.
Végül összeszedte minden bátorságát és odament hozzá. Nem engedhetem el, gondolta. Lehet, hogy ez az utolsó esélyem.

Minél közelebb ment, a nő annál jobban hasonlított Rinára. Laura szíve a torkában dobogott, mint mindig, mikor Rinát, a gyönyörű Rinát látta.
– Elnézést – köszörülte meg a torkát, miközben a feje búbjáig végigfutott rajta a hideg.
A nő felnézett, egy kicsit talán bosszúsan. De olyan csinos volt, szívszorítóan csinos, hogy Laura alig tudta folytatni.
– Igen?
– Ismer… ismert valaha egy Rina Washington nevű lányt? – kérdezte remegve.
A nő arcán ekkor kíváncsiság futott végig.
– Miért akarja tudni?
Laura megint megremegett. Tudta, hogy tűzpiros lehet az arca.
– Én… én ismertem őt, a… barátja voltam.

A nő nem mosolygott. Pókerarccal tárta szét a kezét. 
– Az ikertestvére vagyok, Trina. Rina és Trina, hát nem aranyos? De már nem vagyok Washington. Férjhez mentem. A nevem Townsend. Trina Towsend.
– Laura. Laura Robbins – szorította meg Laura gyöngéden a kezét.
– Rina barátja? Ugye tudja, hogy ő már meghalt?
– Igen, tudom – felelte Laura, részvéttel a hangjában. – Maga… pont úgy néz ki, mint ő. Ez megrázott kissé.
A nő mosolygott. Laura is megpróbálkozott valami mosolyfélével.
– Igen, hasonlítottunk egymásra. Mint két tojás.
– Meghívhatnám… tudja, egy kávéra, vagy ilyesmire? – bármire, csak ne sétálj ki az életemből?
– Sajnálom, nincs időm. El kell mennem a kislányomért.
– Valamikor máskor? Én.. szóval nagyon hiányzik Rina. Jó lenne beszélgetni önnel. Ő és én… nagyon közel álltunk egymáshoz.
Ajjaj. Laura érezte, hogy ezekkel a szavakkal egy kissé messzire ment.
– Igazán? – kérdezte Trina színtelen, kifejezéstelen hangon.
– Igen.
– Talán majd egyszer – mondta a nő mindenféle lelkesedés nélkül.
– Megadhatom a számom? Ha lesz egy szabad perce, szívesen meghívom egy kávéra vagy bármire. Beszélgethetnénk.
– Jó. Rendben.

Laura felírta a számát a névjegye hátára, és Trinának adta, aki gyorsan a retiküljébe dugta. Mi van, ha elveszíti? ijedt meg Laura.
– Ön is megadja az önét? – kérdezte, és igyekezett, hogy a hangja ne tűnjön kétségbeesettnek. Trina úgy nézett rá, mintha nem venné komolyan.
– Ne aggódjon. Majd hívom – mondta. – Amikor ráérek. Ne aggódjon.
– Ó. Persze. 

Ott maradt, az érzelmek viharában, miközben Trina elment, valószínűleg örökre. De aztán eszébe jutott: Townsend. Talán benne van a telefonkönyvben!
Manapság már szinte senki sincs benne. Laura majdnem kitörte a lábát, úgy rohant a telefonfülke felé. De megtalálta: Trina Townsend. Laura gyorsan lefirkantotta a számot. Aztán gondosan a melltartójába rejtette, nehogy elveszítse.

A nap többi része álomszerűen telt. Még akkor is ábrándozott, mikor munka után összefutott Barbarával. A nő áthívta hozzá, és Laura beleegyezett. El akarta terelni a gondolatait Trináról, és Barbara tökéletes volt a célra. Tökéletes szexgép volt, akárcsak Laura, szinte kielégíthetetlen vággyal. Ezenkívül hosszú ideje nem szeretkezett már Barbarával, hetek, talán hónapok óta, és már kezdett hiányozni.

Az álomhangulat rögtön elszállt, mikor Barbara lakásába lépett. A nőn rövid szoknya volt, ami gyönyörűen kiemelte a lábait.
Laura bezárta az ajtót, aztán megfordult. 
– Mostmár kimodhatom – mosolygott a nőre. – Micsoda gyönyörű lábak! Végig akarom csókolni őket!
Barbara mosolygott, és egy piruettet csinált. 
– Tetszenek? Vicces, más is mondta már.
– Ki? – féltékenykedett Laura. – Csak nem Rhonda, az a boszorkány?
– Hát nem. Lisa Cartwright. Ismered? Bob Fultonnak dolgozik, nem? Rajtakaptam, hogy engem bámul. Aztán azt mondta, hogy ezek a leggyönöyrűbb lábak, amiket valaha is látott. El tudod hinni? Gondolod, hogy meg akar… tudod?
– Lisa Cartwright?
Laura ismerte, igaz, csak futólag. Csinos fehér nő volt, barna hajjal, karcsú alakkal, és majdnem mindig kosztümben járt. Nem hinném, hogy bárki is elkaphatná egy kis hetyegésre az irodai mosdóban, gobdolta Laura, de aztán arra gondolt, remélem, engem sem. Vagy Rhondát. Sosem lehet tudni.
– Az a kérdés, te akarod-e – mondta.
– Lehet róla szó – mosolygott a nő. Meg aztán tudod, milyen ritkán találkozunk. Túlságosan lefoglal az az aranyos Sholandra Mason. Men untad még meg?
– Téged meg túlságosan lefoglal Rhonda – válaszolta Laura.
Barbara közelebb jött, a szemében furcsa, meleg fény égett, ha ez egyáltalán lehetséges. 
– Inkább téged foglalnálak le – suttogta.

Aztán ölelkeztek és csókolóztak, hosszú, lágy csókokkal, ami egy percen belül tűzbe hozta őket. Laura Barbara szoknyája alá csúsztatta a kezét, felhúzta, és simogatni kezdte a kemény, vékony, meztelen combokat. Barbara kigombolta Laura blúzát, aztán kikapcsolta a melltartóját.
A papír, amin Trina telefonszáma volt, a padlóra esett.
– Várj… Hadd vegyem fel! – Laura már majdnem pánikba esett. Letérdelt,felvette a papírt, miközben a melltartó a nyakában lógott, a mellei pedig szabadon himbálóztak. A papírt szorongatta, de közben végigcsókolta Barbara gyönyörű fekete lábait a sarkától kezdve, ujjaival pedig a lábszárát cirógatta, és finoman haladt a bugyija felé.
Laura meztelen mellei Barbara combjához simultak, miközben lehúzta a nő bugyiját. Mindketten felizgultak. Kibújtak a ruháikból, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak bírtak. Barbara letérdelt, miközben Laura levette magáról a bugyiját is.

– Szivi, ma éjjel nagyon beindultál – suttogta Laurának.
– Előbb talán vacsorázni akarsz?
– Tudom, mi a vacsora.
– Előbb én.
Barbara csak most dobta le a blúzát, de a melttartó még mindig rajta volt, amin át pompásan látszottak a nagy, sötét mellbimbók.
– Ez csak azért van rajtad, hogy felzgass, ugye? – mormolta Laura, miközben a lány nyakát csókolgatta, aztán étvágygerjesztő vállait.
– Mmmmm téged, vagy valaki mást – mosolygott Barbara.
Laura kikapcsolta és levette, miközben minden centit kiélvezett Barbara előbukkanó bőréből. Megcsókolta a pántok nyomát, aztán Barbara elé fordult, hogy a szája a nő melleihez férjen. Megfogta és nyalogatta őket, aztán szopogatta a kerek bimbókat, míg Laura sóhajtozni nem kezdett.
– Menjünk a hálószobába? – suttogta Laura.
– Hagyjuk a hálószobát – sóhajtotta Barbara behunyt szemmel, miközben a teste a szőnyegre csúszott.
Már nagyon benedvesedtél nekem – duruzsolta Laura. – Ha így szoplak, mindig benedvesedsz.
– Szopj még!
– Mmmm, így?
– Ó… igen! Ó, Laura!
– És így?
– Ahnggnnn! Oh! Unh!

Barbara puncija nedves lett, és Laura keze már oda is kúszott, miközben tovább szopta a lány aranyos kis melleit.
– Jobb, ha nem élvezel el, mielőtt megkóstolom…
– Akkor… jobb lenne, ha sietnél – nyögte Barbara.
– Akarod?
– Igen.
– Könyörögj.
– Kérlek… Laura.
Barbara szemében megcsillant a vágy.
– Kérlek, Laura, nyalj ki, kérlek! – de Laura csak nézett rá. Barbara ránézett, telve a vággyal és a szerelemmel Laura iránt, és az mind összeadódott. – Nyalj ki, te ribanc – könyörgött. – Rhondának sosem kellett könyörögnöm, hogy kinyaljon.
– Aha, most bedurvulunk, mi? – mosolygott Laura. Egyik fogát az egyik nagy, lüktető mellbimbóba mélyesztette.
– Owch! Unghh!
Laura gyorsan végigsiklott a finom, sima, fekete testen. Barbara puncija már annyira nedves volt, hogy a comjai között is folydogált. Laura az ujjaival szétválasztotta a lány vastag ajkait, s a rózsaszín résbe dugta a nyelvét.
– Ahhnngg! – sikoltott fel Barbara hátraengedett fejjel.
Laura tudta, hogy a lány pár másodperc múlva el fog élvezni. Kihúzta a nyelvét, közben hozzáért Barbara megvastagodott csiklójához. Aztán keményen támedni kezdte a nyelvével, ütögette és nyalogatta. Barbara szinte felrobbant.
– Auungghhiieieee! – sikoltotta, gyönyörű teste vadul rángatózott a gyönyör hullámaitól. – Ohnnngg! Unh! Oh . . . Laur . . . unngghiiieee!

Laura gyorsan felegyenesedett, hogy átölelje a lányt, s a nyelve helyére a kezét dugta, közben megcsókolta Barbarát és ujjazta még egy kicsit, amitől Barbara megint elélvezett, s ezúttal sokkal több több nedv jött ki belőle, mint az előző alkalommal. Ezúttal halkan nyögdécselt, aztán mikot véget ért, Laura szemébe nézett.
– Laura, mindig ezt csinálod velem. Mikor már úgy érzem, folytathatom nélküled, nincs rád már szükségem, ezt csinálod… meg fogok így halni.
– Ugyan, hagyd már – mosolygott Laura. – Egyszerűen csak kétszer elélveztél, ennyi az egész.
Barbara legyűrte Laurát és rámászott. Mélyen, szenvedélyesen megcsókolta.
– Senki sem szeretkezik úgy, ahogy te, Laura – suttogta. – Senki.
Azzal nekilátott, hogy visszaadja Laurának az ajándékot. S a következő órákban Laura már nem gondolt Rinára, vagy Trinára. Csak Barbara volt, és Barbara az egyik orgazmusból a másikba kergette, míg vagy hatszor el nem élvezett, és már a karját sem tudta mozgatni. Barbara úgy játszott Laura testével, mint egy hangszerrel.

Mire véget ért, Laura már mozdulni sem tudott.
– Pihennem kell – panaszkodott. – Túl sok vagy nekem.
– Jó volt, mi? – mosolygott Barbara.
– Utoljára már azt hittem, szétszakad a testem. Érezted?
Barbara bólintott.
– Nagyon jó volt, de majdnem túl intenzív.
– Úgy érted, jól csinálom…
– Az biztos, kis huncut. Adj öt percet, és megint készen állok majd.
– Mmmmmm – mosolygott Barbara, és lenyúlt a padlóra, egy bőröndbe. – Elhoztam Mr. Dákót.
Laura szemei elkerekedtek. Mindenkinek megvan a kedvenc játéka. Kimnek a pillangó alakú vibrátora. Karennek a vékony, hajkákony korbácsa. Barbarának ott van Mr. Dákó.
Összeszedték Laura ruháit… jó móka lesz megint szétdobálni őket. Aztán ittak egy pohár bort a nappaliban.
– Undorító, mocskos kis majmok – viccelt Barbara. – Még csak be se mennek a hálószobába. Szexmámiások, a padlón szeretkeznek.
– Jajj, megint felizgatsz – vigyorgott Laura. – Hát nem bírtunk várni, az igaz…
– Néha a munkahelyen egyszerűen csak be szeretnélek rántani a budiba és szeretkezni – vallotta be Barbara. – Nem bírok magammal.
Laura szemei nagyra nyíltak. Érezte, hogy a teste, ami pár perccel ezelőtt égett ki, újra forrósodni kezd. Egyeszerűen csak szeretek szeretkezni ezzel a nővel, gondolta.
Két különböző székben ültek. Laura letette a borospoharát, és Barbarához ment, letérdelt elé és simgatni kezdte a combjait és a térdét.
– Most sem bírok várni – suttogta. – Egy percre azt hittem, elég lesz, de sosem lehet elegem belőled.
Mostmár Barbara szemei is fellángoltak. Szétterpesztette a combjait, előreengedte a fenekét a székekben, valósággal Laura szájába nyomta fekete ajkú, rózsaszín punciját. És most Laurán volt a sor, hogy bevesse minden tudását, hogy Barbara olyan hosszú, erős orgazmust élhessen át, hogy a szava is elakadjon.

Aztán bementek a hálószobába, és eltöltöttek egy órácskát Mr. Dákóval. Ez volt az első alkalom, hogy Laura (Sholandra és Barbara nyelvén kívül) valami mást is a puncijába engedett Eric és Rob masszív, kemény szerszáma óta, és egy kissé meg is volt ijedve. De minden simán ment, egyáltalán nem fájt, kivéve, amikor a végén a szerszám egy kis fájdalommal kevert gyönyört szerzett. Barbara szakértő kezeinek hatására nagyot élvezett.
Mikor Barbarára került a sor, a lány a fenekébe akarta. 
– Rhonda sosem akar ezzel seggbe kúrni – mondta. – Szerinte undorító, vagy ilyesmi. Nekem sem engedte.
Laura felemelte Mr. Dákót, és mindketten rámeredtek. Tényleg nagy szerszám volt, végig kis, puha dudorokkal. Punciban csodálatos és hatalmas élmény volt, de Laurának egyszer már volt a fenekében, és az élmény inkább brutális és fájdalmas volt, igaz, gyilkos orgazmusban is végződött.
– Kissé nagy hozzá – mondta.
– Tudod, hogy kell csinálni – felelte Laura. Van nálad olaj, ugye? 
– Egy évre is elég lenne – mosolygott Laura.

Így hát Barbara a hasára fordult. Hihetetlenül szép teste volt, kerek, finom feneke, kemény és izmos párnácskákkal, mint Chanitráé, amitől Laurának összefutott a szájában a nyál. Barbara Laurára nézett.
– Mondd, hogy nem akarod Mr. Dákót a seggembe nyomni – vigyorgott.
Laura habozott. Megadta magát, nem tudott tiltakozni. Barbara feneke, a fekete félholdak a megtestesült szépségként meredeztek előtte, közöttük a hívogató kis nyílással. Nyalni akarta, szopni és bántani, jó mélyen bele akarta nyomni Mr. Dákót. Ennél szebb segge már csak Chanitrának volt.
– Nem utasíthatlak vissza – mondta lágyan a lánynak. 
Kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett belőle egy kis olajat. Barbara egész teste megremegett, mikor meglátta. De Laurának megvoltak a saját tervei, mielőtt használni kezdené a síkos anyagot. Ki volt éhezve erre a gyönyörű fekete popsira, és nem akarta érintetlenül átengedni Mr. Dákónak.
Letette a felbontatlan műanyag palackot a dákó mellé, és ciróhatni kezdte Barbara különleges fenekét. Simogatta a gyönyörű gömöcskéket, masszírozta a kemény és rugalmas húst, gyönyörködött benne. Aztán csókolgatni kezdte, és végignyalogatta. Ez hihetetlenül feldobta Barbarát, és nyögdécselni kezdett.
Laura tudta, hogy barátnője puncija megint benedvesedett, be is dugta kezét a feszes combok közé.
– Unh! Oh… Laura!
Ekkor Laura nyelve már a fekete lány hátsó nyílását kóstolgatta, próbált beljebb kerülni. Szézhúzta a félfömböket, és Barbara ánuszába nyalt.
– Annghieee – kiáltotta a lány. – Oh…
Mostmár Laura felizgult. Bekente az ujjait az olajjal, Barbara fenekébe nyomta, és keményen baszni kezdte, hogy táguljon egy kicsit, de ettől barátnője csak még jobban bevadult.
– Ohnn.. El fogok élvezni! – nyögdécselt. – Ha így folytatod, el fogok élvezni, Laura! Kérlek! Kérlek!
– Megkapod, amit akartál, szivi – mosolygott Laura, miközben beleharapott a gyönyörű, meztelen fenékbe. Ettől Barbara eddig is nagy élvezete még nagyobbá vált, a lány már majdnem megőrült, fel-le mozgatta a fenekét Laura kezében, és nyögött, sikoltozott, könyörgött. Laura közben szabad kezével a lány nedves punciját is simogatta, a másikkal pedig a fenekét baszta.

Úgy tűnt, Barbara készen áll Mr. Dákóra.
Laura pár másodpercre elengedte fekete húst, míg bekente a hosszú műfaszt, de Barbara tudta, hogy mi fog történni. 
– Gyorsan… gyorsan! Gyerünk! – suttogta, és az ajkába harapott.
Mikor Laura elkészült, szétterpesztette Barbara gusztusos fenekét, és becsúsztatta Mr. Dákót.
– Awwoonngggg! – nyögött a lány, miközben a dákó vagy nyolc centire süllyedt a fenekében. – Ohhnng… a francba!
Laura hátulról megragadta barátnője combjait, és lassan elkezdte ki-be mozgatni a hatalmas szerszámot a fenekében, amitől Barbara szeméből könnyek hullottak. Egy perc múlva forgatni kezdte a vastag dákót, miközben ki-be nyomogattam hogy tovább fokozza Barbara gyönyörét. A fekete lány teste ekkor már remegett a fájdalom és a gyönyör keverékétől, a bőrét pedig izzadság borította.
Laura érezte, hogy ez a látvány és ezek a hangok annyira felizgatták, hogy már egy érintéstől is elélvezne. De azt is tudta, hogy ez nem fog sokáig tartani. Barbarának már majdnem orgazmusa volt, és Laura már irigyelte.
A nagyobb hatás kedvéért a lányra feküdt, a melleit a bőréhez nyomta, és suttogni kezdett a fülébe, miközben még vadabban forgatta a faszt a lány táguló fenekében.
– Megbaszlak, drágám – nyögte. – Megbaszom a segged. Unh!
– Auughnn!
– Unh!
– Auughnn! Unghh! Oh… Laura ungghh! Aungghh! – nyögött a lány.
– Keményen megbaszlak! Nagyn jó… szétkúrni… ungh!.. a gyönyörű… segged!
– Auugnhh! Ohnngghh… – Barbara már sikoltozott.
– Igen, igen!- kiáltotta Laura, és határozottan mélyrenyomta a szerszámot.
– Onngggh! Most! – ordította Barbara.

Hatalmas orgazmus futott rajta végig. A lány teste csak rázkódott, remegett és rángatózott, az erős anális orgazmus hullámokban szaladt rajta végig. A torkából kétségbeesett kiáltás tört elő, és az arcát a kéj teljesen eltorzította. Laura már tapasztalatból tudta, mit érezhet a lány, milyen lehet egy anális orgazmus, és mennyire átjárja az ember testét.

Barbarának szüksége volt pár percre, hogy magához térjen. Fáradtnak tűnt, Laura óvatos mozdulatokkal egy törülküzővel megtörölgetett mindent. Mire visszafeküdt a fekete lány mellé, úgy tűnt, Barbara egészen összeszedte magát. Áltölelte barátnőjét.
– Drágám, olyan, mintha egy hatalmas bölény ment volna át a seggemen – suttogta.
– Te akartad – emlékeztette Laura.
Barbara bólintott.
– Mr. Dákó érti a dolgát. Nem is tudom, élveztem-e már ekkorát.
– Azt hiszem, máris elélveznék, ha egy picit rászívnál a csiklómra – ajánlotta Laura. – Mr. Dákó nagyon feltüzelt.
– Biztos nem akarod, hogy feldugjam neked? – kérdezte Barbara.

Laura elmesélte neki, mit élt át Robbal és Erickel, főleg, holy milyen volt egyszerre két fasz a puncijában. Elmondta neki, hogy egyelőre elege van a kemény szexből. 
– De ugye nem baj, ha egy kicsit szopogatlak? – mosolygott a fekete lány, és Laura testére csúszott.

Lassan, gyöngéden hozzálátott, hogy meghálálja Laurának a történteket. És az orgazmusokat. Úgy félóráig dolgozott a barátnőjén, aztán Laura mélyet, nagyon kielégítőet élvezett, nem olyan hatalmasat, mint Barbara, de ahhoz elég volt, hogy békésen és kielégítve menjen haza.


Aleska Diamond leszbi kalandja – Legjobb szexvideók az erotikaweben

A koleszos ribancok

A változatos tavaszi időjárás éppen hűvös napjai teltek, és a szokásos bezsongás ellenére is csupán egy kisebb társaság mellett lassítottunk, akik ránkvihogtak a járdáról, bár nem igazán a mi korosztályunknak tűntek.

A főiskolások sosem jöttek ki valami jól a középsulisokkal, és Viktor hímsoviniszta ordítozásai után Atesz nem látta értelmét a továbbiaknak, úgyhogy vagány csávó módra megbőgette a motort, majd a kollégiumhoz hajtott, és leparkolt.

Kedvetlenül maradtunk a szokásos kocsmázásnál. Kiváltottunk fejenként egy sört, és nekiálltunk csocsózni. Véget sem ért még az első menet, amikor a bejárat felé pillantva nagyobb társaság lány érkezett, éppúgy vihogva, mint akiket a kocsiból láttunk. Mondanom sem kell.

Viktor belőtte az utolsó gólt, és szinte repült a lányok felé. Egymásra néztünk a többiekkel, Atesz mosolya mindent elárult. Miért is ne? Magam is el tudok viselni egy kis gyerekes csacsogást, gondoltam, mégis a csocsóasztalnál maradtunk, kortyolgattunk a sörünket, figyeltük, mit reagálnak a lányok Viktorra.
Nem kellett sokáig várni, és az egyikük, későbbiekben kiderült, hogy éppen Bogi, odariszálta magát hozzánk, és feltette a kérdést, amit nekünk kellett volna.
– Ti nem jöttök oda a többiekhez? A barátotok azt mondta, hogy túl félénkek vagytok.
– Álljunk meg egy szóra! Nem úgy van az. – szólt közbe Marvin. – Úgy volt, hogy még csocsózunk, de Viktor fogta magát, és lelépett. Most meg vagyunk lőve!

Természetesen szó sem volt ilyesmiről, viszont ki kellett vágnunk magunkat. Viktorral később számolunk.
– Beszállhatok helyette? – kérdezte, és már kezébe is vette a csatárokat.
Namármost, férfiak lennénk a legutóbbi felmérés szerint, és jól megnéztük, hogyan fogja egy lány a csocsókarokat. Láttam, hogy Atesz mindjárt elröhögi magát, mert a lány az ujjbegyeivel fogta a kart.
– Jó lesz ez így? – kérdeztem. Nem bírtam megállni.
– Miért? Szeretnél elöl lenni?
– Á, dehogy! Jobb szeretem… hátulról. – feleltem, és Atesz erre kitört.
– Bocsi! – mondta. – Mégis jobb lenne később. Előbb talán ismerkedjünk!
– Szia! Bogi vagyok. – nyújtotta a kezét. Nem kézfogáshoz, hanem kézcsókhoz, amit Atesz meglepődötten ugyan, de megadott neki.
– Én pedig Atesz. Melletted a srác neve Dávid. – terelte rám a szót, és én is megadtam a kézcsókot, majd Marvinra került a sor. Az a bolond becsúsztatta a kezét Bogiéba, és emberesen megrázta.

– Szia! Én Marvin vagyok. – vigyorgott közben, és addig folytatta, amíg a csaj sértetten ki nem szabadította kacsóit. – Ne haragudj! Az a helyzet, hogy jobban érdekel egy ismeretlen lánynál, hogy milyen, amikor haragos. Vidám pillanatában szinte mindenkit könnyű elviselni.
– De így már nem foglak megkedvelni sem. – mondta Bogi, aztán belémkarolva elkezdett vonszolni a többi lány felé. – Bemutatlak a többieknek is.
Visszapillantva még láttam Marvin flegma vállrándítását, és hogy Atesz megveregeti a feje búbját, mint egy kisgyereknek, aki felbukott a homokozóban.
– Dávid, ők sorban azon a padon Rita, Mucus és Dina, ezen pedig Anita, Juli és Léna. Lányok, ez itt Dávid.
– Szia Dávid!!! – köszöntek vissza kórusban, ijedtségemből ismét Marvin hangja téritett vissza.

– Félénk az a te jó édes… kiskutyád! Hogy hálna meg a lovad, és legyen más baja is! – panaszkodott Viktornak széles mosoly kíséretében, miközben leült az utolsó megmaradt szabad helyre, Anita mellé.
– Ez a bunkó pedig Marvin, aki elfoglalta a helyemet, amit Dávidnak akartam felajánlani.
– Hé! Hagyd, hogy megismerjenek! – szólt vissza már megint. Ilyen ez, ha valaki folyton a középpontban akar lenni.
– Ez a “Hé!” elég sokat elárult, nem gondolod? Egyébként én Atesz lennék, és…
– Szia Atesz!!! – szólt a kórus ismét, én pedig azon gondolkoztam, hogy vajon én is olyan hülyén nézhettem-e ki, mint haverom.
– Te, Dave, ez valami kandi kamera? – súgta fülembe Atesz, majd csalódottan nézett körbe, hogy nem tud leülni.

– Itt van egy hely! – szólt neki Mucus, és azzal a lendülettel beült Viktor ölébe, de még mielőtt Atesz leülhetett volna, én ültem le a felyszabadult helyre. Nehogy már Marvin legyen az egyetlen bunkó.
Mellettem Dina kifejezéstelen arca Atesz csalódottságát fürkészte, majd szólt neki, hogy még egy hely felszabadul, és már kérdés nélkül az ölemben is volt. Hosszú, fekete, és egyenes haja először az arcomban kötött ki.

Bogin látszott, hogy eszi a féltékenység, de amint Atesz leült, már tepert is felé.
– Hohó! Az én ölembe csak úgy ne üljön bele senki! Próbálkozz szemben!
Szemben. Marvin volt az egyetlen szemben, és Bogi legkevésbé az ő társaságára vágyott. Nem is titkolta a fintort az arcán.
– Gyere a papához, kicsikém! – tett rá Marvin egy lapáttal.
– Nincs az a rongybatekert hónaljmankó, amiért odamennék! – vágott vissza Bogi.
– Szóval, még ha fel is ajánlom a házsártosságodat megtagadó ölem, elveim és büszkeségem feladásával, hogy megmentselek pár órányi ácsorgástól, még akkor sem vagyok neked elég kedves?
Bogi értetlenül nézett a lányokra, szemei segítségért kiáltottak, de csak azt látta, hogy rajta kívül minden lány evidensnek tartaná a lépést, így hát végül mégis megtört az ellenállása.
– Erről van szó, kisanyám! Tényleg, nekem miért nem köszöntetek úgy, mint a többieknek?
– Fogd be, jó? Csak… Fogd be!

Így esett, hogy egy lány lecsendesítette Marvint.
Körülnézve azt láttam, hogy csupa gyönyörű, bár fiatal, tüzelő csaj közt ültünk, tizenegyen szorongva egyetlen asztalnál, miközben a csehó majdnem üres volt. A lányok kiszolgáltak minket, ha italt kértünk, tűzzel kínáltak, ha rá akartunk gyújtani, és ahogy a mentalitásukról sugárzott, akkor is, ha szexre vágynánk.
– Mondjátok, hogyhogy eddig nem láttunk benneteket itt? – kérdeztem az ölemben elkényelmesedett Dinát. Igazán izgató volt, mivel szoknya volt rajta, és nem is a hosszabbik fajtából.
– Ezt inkább nekünk kellene kérdezni. Ebben az időben szinte mindig itt szoktunk piálgatni. – felelte Dina helyett Bogi.

Kezdtek ellentmondásos érzéseim lenni a csaj iránt. Észrevehette volna már, hogy nem véletlenül ültem Dina mellé, mivel megfogott valami a csajban. Ellenben sajnálni is kezdtem Bogit, mert úgy vettem észre, hogy ő pedig engem nézett ki magának, és még mindig pedálozik. De ha így folytatja, akkor csak idegesíteni fog, gondoltam.
– Ez nem igaz! Mi szoktunk ilyenkor itt lenni. Meg a fél kollégium…
– Viktor, igazad van, de ők hazamentek hétvégére. – javította ki Atesz.
– És?
– Hétvége a kulcsszó! – homályosította fel Viktort Marvin. – Mi hétköznap járunk ide.
– Miben egyeztünk meg? – fenyítette meg Bogi. – Te csak maradj szépen csendben!
– Persze, ülök, csendben vagyok, kultúráltan szórakozok. – morgott magában, közben a keze felcsúszott Bogi melléig. Kapott is volna egy pofont, ha nem hajol el. – Bocsi! – vigyorgott tovább, mégsem hagyta ott a csaj.

– És ti mit szoktatok csinálni a többi hétvégén, ha eddig nem láttunk benneteket? – kérdezte Anita, ha jól emlékszem.
– Főként dohányzunk a koliszobában. – vágta rá Atesz, és mind jót kuncogtunk rajta.
– Miért? Nálatok szabad? – kérdezősködtek tovább.
– Nem éppen, de pont azért jó. – válaszolt Marvin. Már egy szúrós pillantást sem kapott, pedig ha jól láttam, a keze folyamatosan járt Bogi combján.
– De mi abban a jó? Cigizni akárhol lehet.
– Á, az nem olyan cigi… – mondta Atesz, és sejtelmesen félbehagyta a mondatot.
– Akkor milyen? – kérdezték megint kórusban a lányok.

Mintha begyakorolták volna. Akkor vettem észre, hogy Dina nincs összhangban a lányokkal. Valójában, abszolút nem látszott rajta, hogy érdekelné ez a vihogós társaság.
– Cssshhh! – némította el őket Atesz. – Halkabban. Ez olyan nevetős cigi, amitől jobb kedvetek lesz, és jobban élveztek bizonyos dolgokat.
Értett hozzá a srác, hogyan hozza lázba a lányokat. Itták minden szavát.
– Tudtok adni nekünk is olyat? – kérdezte Anita, épp úgy suttogva, ahogy Atesz adta elő magát.
– Még sosem szívtak füvet. Azt sem tudják, mi az. – mondta nekem Dina.

Ránéztem, és megértettem, hogy ő teljesen különbözik a többiektől. Egyáltalán nem vihogós típus, inkább hallgatag, és sokkal inkább tisztában van a körülötte zajló világgal, mint a másik hat együtt. Pont ezért volt benne valami veszélyes. Olyasmi, amitől beindultam, amitől érdekelni kezdett a csaj. Tudni akartam, hogy miért jár más utakat a többiektől, és miért van akkor mégis velük. Egyszóval, megkívántam.
– Fent van a koliban. Kár, hogy nem tudtok feljönni velünk. – felelte Viktor.
– Várj csak? – csillant fel Marvin szeme. – Melyik portásnő van most a pultnál? A sárkány?
– Nem, ő délután volt, kilenckor leváltották. Nem tudom, most ki van, de biztosan nem ő.
Felpattant, és szinte kilökte az öléből Bogit, ahogy odarohant az ablakhoz.
– Hmm… mennyi az idő? Alig múlt tíz. Valakit még be tudok vinni. – mondta, és az állát dörgölette, mintha azt a kis szakállát is ki akarná húzni, ami néhány hónap alatt nőtt ki neki. De az is lehet, hogy gondolkozott.

– Miért segítene az nekünk? Mind a hetet nem tudjuk felvinni, te is tudod. Tizenegykor a vendégeknek távozni kell.
– Nem! Van egy tervem. Még Gyémánt Joe csinálta meg a sárlánynál, és még vele is működött. Úgy negyedóra, húsz perc múlva figyeljetek az ablakon keresztül, és ha megláttok egy létrával, akkor feltűnésmentesen próbáljatok beosonni.
– De hogyan…?

Nem teljesen értettem, de volt némi fogalmam az ötletéről. A kocsma majdnem szemben volt a kolival, az ablakból éppen látni lehetett a bejáratot, ami felett volt egy hatalmas eresz, hogy a dohányzók ne ázzanak el, ha esőben mennek ki a koli elé. Gyémánt Joe szobája öt emelettel volt a perem felett. Sikerülhet.
– Srácok, ti foglaljátok le a nyanyát, amíg a lányok beszöknek! – mondta, és úgy tűnt, befejezte. – Bogi, te gyere velem!
– Mi van? Mit akarsz tőlem?
– Hogy segíts! Ugye nem gondolod, hogy egyedül fogok várakozni negyed órán át, csak úgy!
– Nem értem. Miért pont én?
– Jó, akkor maradunk! – Na, most fejezte be.
– Mégis mit akarsz csinálni? – kérdeztem.
– Egyszerű elterelés. A pultnál nem lesz senki, és ti pillanatok alatt be tudnátok jutni, és nem kellene kijönni tizenegykor. A lényeg, hogy lássátok, amikor kijövök a létrával.
– Bogi, olyan nagy kérés volna ez? – kérdezte Mucus. Jól láthatóan nagyon ráhangolódott Viktorra.

Látszott, hogy Bogit nem az zavarja, ami egy fiút az őrületbe kergetne hasonló helyzetben, vagyishogy megint neki kell áldozatot hozni a többiekért, hanem hogy ott kell hagynia engem Dinával. Hatalmas sóhajba került, hogy belássa, hiába maradna.
– Rendben. Menjünk! – mondta, és már el is tűntek Marvinnal.
Az elkövetkező negyed órában egész jól eldiskuráltunk Dinával. Atesz átült Marvin helyére, így mellém ült le, de egyik lábát az én lábaim között hagyta, mégsem nem villant ki semmi a szoknya alól. Sajnos.

Elmondta, hogy a főutcán található középsuliba járnak, évfolyamtársak és érettségizők éppen, valamint igencsak könnyűvérűségük miatt nem szeretik őket sem az osztályban, sem az egész iskolában. Jobban mondva, inkább csak a többi lány.
Ismerős hozzáállás. A rivalizálás mindig is nagy volt a nőneműek között, és a hozzájuk hasonló csajok vitték a pálmát a legtöbb srácnál, akik aztán hoppon maradnak, és azért utálják őket. Gyűlölet és szeretet közt csak egy vékony szál volt, amit ők meg tudtak pengetni, a többiek pedig irigyelték őket ezért.

Dina minden kérdésre olyan természetesen válaszolt, mintha nem volnának titkai. Mintha semmit sem tartana erkölcstelennek, nem félt semmit kikotyogni. Sosem találkoztam még ennyire nyílt, és őszinte emberrel, aki ilyen könnyelműen veszi az életet. Arra gondoltam, hogy ezzel biztosan meg fogja még ütni a bokáját a jövőben.
Amint eljött az idő, rátapadtunk az ablakra, és valóban megjelent Marvin egy létrával, Bogival, és a portásnővel. Ahhoz, hogy feljusson az ereszre, olyan szögből kellett felmásznia a létrán, ahonnan néhány bokor szinte tökéletesen takarta a bejáratot. Viszont késő éjszaka volt, így elég sötét… mindent megértettem.
Ahogy elnéztem a többieket, ők is.

– Nyomás! Most kell lépnünk! – mondta Viktor, és mindannyian elindultunk a koli felé.
A portásnő a létrát tartotta, így nem mozdulhatott a helyéről, Marvin pedig jelezte nekünk az ereszről, hogy minden tiszta. Kockázatos volt, de sikerült. Feltűnés nélkül jutottunk el a liftig, ahonnan már sima volt a terep.
– Az a srác nem is olyan bunkó! – nevetett a liftben Rita. Az ő hangját nem is hallottam még addig.

Felértünk a hatodikra, ott volt Viktor és Atesz szobája. Három egyszemélyes ágy, és három szék állt rendelkezésünkre, mégsem volt gondunk az elhelyezkedéssel.
– Szóval? Adtok abból a cigiből? – kérdezte Anita.
A lányok tényleg ráizgultak az újdonságra, és úgy tűnt, ha csalódniuk kellene, nem lennének benne egyéb kalandokban.
– Ááá, ez felnőtteknek való cucc. Ti még kislányok vagytok hozzá. – próbálkozott Viktor, de rossz módszerrel. – Csak megmutatjuk, de nem adhatunk belőle.
– Miért nem? Elmúltunk már tizennyolc. – mondta Mucus. Neki volt a legnagyobb hatása Viktorra.
– Mindannyian? – kérdezte Atesz.
– Hááát… Juli és Léna még csak tizenhét, de nemsokára ők is beérnek minket.
– Tudjátok, – kezdtem én. – nem arról van szó, hogy hány évesek vagytok. Ez itt fű. Kábítószer, aminek első használatával könnyen lehet, hogy nem is éreztek semmi hatást. – Dina úgy nézett rám, mint aki meglátja a másikban, hogy hülyére veszi. – És még ezentúl… Nem akarunk mi lenni azok, akik az első szálat a kezetekbe adják.

– Naaa, de mi is akarjuk! – erősködött Rita. – Előbb-utóbb úgyis kipróbáljuk. Aki meg nem érzi a hatását, az Í. J.!
– Miii Jé? – értetlenkedett Viktor.
– Így járt!
Ezek még kislányok. Itt a bizonyíték. Menősdit akarnak játszani, és lehet, hogy pont miattunk csinálják az egészet.
– Mennyi van nálatok? – kérdezte Dina. Először láttam rajta, hogy készül valamire.
– Három pakk. Úgy két és fél gé. Sosem tesznek bele egy egészet. – felelte Atesz.
– Én nem először csinálom, Dávid tudja. Mennyiért adjátok el az egyiket?
– Kettőfélért választhatod a legnagyobbat is.
– Rendben. Itt a pénz. Add, amelyiket akarod. Valaki csináljon két csigát!

És Atesz odaadta neki. Dina előhúzott egy rollnis papírt, és már neki is állt tekerni. Viktor ezt látva szintén hozzákezdett egy spangli készítéséhez. Alig lett kész vele, mikor Dina már befejezte a másodikat is.
– Gyújtás! – mondta, és elindította az egyiket.
– Hé, nem várjuk meg Marvint? – kérdeztem, aztán eszembe jutott, hogy már hónapokkal korábban abbahagyta.
Hiába, tavaly még velünk pöfékelt, aztán mikor itthagyta a sulit, valamiért nem szívott többet. Sosem beszélt róla. Gyakran látogat, a portások máig sem tudják, hogy már nem lakhatna itt. Talán éppen most bukott le, azért nem ért még fel.

A cigi csak ment körbe, a lányok is abbahagyták a vihogást, Dina tanította nekik, hogy meddig érdemes lenttartani a füstöt. Sosem volt még olyan, hogy egy társaságon belül külön kört jártak a cigik, de a lányok ragaszkodtak hozzá. Gondoltam, biztosan jóval gyengébb az ő adagjuk, de rájuk két spangli jutott. Utóbb kiderült, tévedtem. Dina azt akarta, hogy legyen meg náluk is a hatás elsőre.
Amint elnyomtuk a csigát, Mucus és Rita elkezdték vetkőztetni Viktort, Anita pedig Ateszt. Juli és Léna, akik eddig is elvoltak kettesben, kinézték maguknak az egyik ágyat, és elkezdték falni egymást.
– Dave, kapd elő a kamerát! Ezt érdemes lesz felvenni. – vigyorgott Viktor, miközben két csaj egyszerre bukott rá a farkára. Ilyet még csak pornón láttam.
Egyetértettem az ötlettel, és elkezdtem felvenni a leszbikusokat.
– Ők nem szállnak be? – kérdezte Atesz.
– Őü neu uánna fhaoffha. – válaszolt Anita Atesz farkával a szájában, majd egy jót kuncogott azon, mennyire érthetetlen, amit mond.

Kíváncsi voltam, hogy csak úgy viselkedik, mint aki be van szívva, vagy tényleg megvan a hatása is.
– Azt hiszem azt mondta, hogy ők nem vágynak farokra. – tolmácsolt Rita. Mindig azt vettem, aki éppen beszélt. – Totál leszbik. A T.A.T.U. lányoknak képzelik magukat, és úgy is csinálnak mindig.

Eddig fel sem tűnt, még hasonlítanak is rájuk, gondoltam. A nevük mindenképp. Ahogy ott álltam felettük, és kameráztam, egyszer csak éreztem, hogy lehúzza valami a nadrágomat, és mire lenéztem a kamerával, Dina már szájába is vette a kis Davie-t.
– Te mégis micsinálsz? – kérdeztem meglepődve, és visszarángattam a gatyámat.
– Mi a baj ADIDAS-fiú? Azt hittem, velem akarsz játszadozni. – mosolygott rám. Akkor először láttam mosolyt az arcán.
– Megfordult a fejemben, de inkább kettesben tenném. Nekem nem megy így, a többiekkel. Túlságosan frusztrál.
– Kár! Nekem megy. – mondta, és odasétált Ateszhoz, felhúzta a szoknyáját, és amint Anita kicsit hátrébbhajolt, beleült az ölébe. Egész végig nem volt a szoknya alatt semmi.
Amilyen lendülettel vigyázba vágta magát a farkam, úgy tettem le a kamerát az asztalra, és kirontottam a szobából. Ott megálltam, és a fejem fogtam, hogy mibe keveredtem. Ennek nem így kellett volna történnie. Ezek a csajok még nekem is túlságosan kurvák. 
Kár értük. Ebben a Dinában tényleg megláttam valamit. Jobb lesz elfelejteni, gondoltam.
De nem ment az olyan könnyen.


Szobatársammal kefélek – Legjobb szexvideók az erotikaweben

Zsaklina a roma barátnőm

Gyönyörű téli nap volt. Szikrázott odakint a hó. A csizmám alatt ropogott a hó, fáztam nagyon. Zsaklinka a roma barátnőm éppen szembe jött velem az egyetem udvarán, az évfolyamtársam.
– Olyan csodálatos ez a nap,igazán otthon érzem magam!Gyönyörűen hullik a hó!Mesebeli,pont mint Oroszországban!
– Brr,én majd megfagyok, minusz nyolc fok van, és mégcsak délután kettőre jár az idő. -Zsaklinka ragyogóan beszélte a magayart, magas, testes lány volt, a kék szeme szépen csillogó, arcát szeplők tarkították.Erős sminket viselt, piros rúzst, téglaszínű arcpirostót,a kék sálja kiemelte szemének a színét.A fején szőrös kucsma, míg én kötött sapit visletem, pirosat.A plázában vettem, Zsaklinka választotta, neki az tetszett, én pedig ráálltam.
Gyere fel az albérletbe, a szamovárom vár ránk.
Elfogadtam a meghívást Péntek lévén nem volt semmi más elfoglaltságom, persze a tanulást leszámítva. Az egyetem másról sem szól, mint tanulni,érteni, magolni,megjegyezni. Idegölő.
Fent a másfélszobás kis lakásban kellemesen meleg fogadott,as zőttesek, amikkel Zsaklinka feldobta az albérletet és a sok színes párna jobb kedvre derített.
Ettünk pár szendvicset, és ittuk mellé a teát, de a barátnőm azt mondta ez rummal az igazi, így hát kissé felöntöttünk a garatra.
Nevetgéltünk, kitárgyaltunk egy, két lányt és fiút, persze a Petire a magashajú, erős izomzatú srácra terelődött a szó, akibe majdnem minden lány bele volt zúgva.
– Annyira szeretném,ha átölelne-mondta Zsaklinka.
– Én is,ha az erős karjai körbeölelnének. Meg megsimogatna itt-mutattam a mellemre, meg itt, simogattam a pulóveren keresztül meg a cicimet, amitől összehúzódott a cicigombom.
A végén belelovaltuk magunkat a képzelődéssbe, és csak azon kaptam magam, hogy meztelenedünk. Zsaklinka nagy fehér mellei mint két sárgadinyne, az én kicsi melleim eltörpültek mellette. Egymáshoz dörgöltük a cicinket nevetve, már csak a nadrágok, bugyik akadályoztak minket.
Ez annyira izgalmas, olyan szép vagy Anikó!-mondta nekem.
– Te is szép vagy-nyugtáztam. Egymáás szemébe néztünk a szemünk csillogott. A csók először lassú, majd heves lett, a bugyim elázott addigra, amikor Zsaklinka a lábam közé nyúlt, teljesen elolvadtam. Reszketünk, már nem nevettünk,inkább a lihegés vette át a teret.
Levettük a nadrágjainkat és egymásra feküdtünk, nyomogattuk a csípőnket, mintha szeretkeznénk. Aztán Zsaklinka a lábam közé mászott és elkezdett kinyalni.
Ujjazott közben, egy majd két ujjal, aztán a harmadikat is feldugta. Majdnem ellveztem, de ekkor megemelte a fenekemet, és elkezdte kinyalni a seggem. Szégyelletem magam, mondtam, hogy ne, de ő nem tágított, a végén a popsimat is megujjazta, meg apuncimat is,tocsogtam a sok nyáltól, nagyon nagyot élveztem.
Ő nem várta el, hogy kinyaljam a a finom csiklóját addig dörzsölte, meg ujjazta magát, míg el nem élvezett. (Később kinyaltam, de az egy másik történet)
Utána még sokat csókolóztunk, Zsaklinka a roma szeretőm lett. Kívánok másoknak is ilyen ficsiséget. 


Vékony tini cigány lány megkefélve – Legjobb szexvideók az erotikaweben